Vegyes hírek

„Meg akartam köszönni a doktor bácsinak, hiszen ő miatta élhetek egyáltalán ezen a Földön”

2017-01-18

| Frissítve:

2017-01-20 06:36:54

Dr. Novák Hunor

Az elfolyt magzatvíz visszapótlásával sokszor elkerülhető a császármetszés és koraszülés. A magyar professzor módszere hazánkban mégsem terjedt el, hiába mentett meg sok életet. Szabó István szülész professzorral, a pécsi klinika volt igazgatójával készítettem interjút, ahol elmesélte, hogyan mentették meg egy abortuszta ítélt gyermek életét. 

dr. Novák Hunor: Tisztelt Professzor Úr, sokan a koraszülöttek egyik megmentőjeként említik Önt hazánkban. Sok pici azért hal meg vagy kap agyvérzést, mert elfolyt víz miatt sok esetben, kényszerből császármetszést kell végezni, a 32. hét előtt különösen rosszak az életben maradási esélyeik. Pedig létezhet más út is a császármetszés, a koraszülés beindítása helyett – mesélne erről?

Rendkívül megtisztelő, hogy így értékelik a koraszülöttek érdekében végzett munkámat. Sajnos, a születés körüli halálozás 80%-ban a koraszülöttségtől függ. A koraszülés oka kb. 30%-ában az idő előtti burokrepedés, mely során a magzatvíz jelentős része elfolyik, ez különösen a 32. várandóssági hét előtt igen veszélyes. Ha nincs fertőzésre utaló jel, szoros megfigyelés mellett célszerű minél tovább „kitolni” a szülés idejét, ami nagy kihívást jelent a nőgyógyászoknak. Abban az esetben, ha nagyon kevés a magzatvíz (ezt ultrahanggal diagnosztizálni lehet), a méh ráfeszül a magzatra, a köldökzsinór összenyomódhat, a magzat akár méhen belül el is halhat – ezért a korábbi években a szülést meg kellett indítani, a legtöbb esetben császármetszést kellett végezni.

1990 körül külföldi orvosi folyóiratokban olvastam, hogy az elfolyt magzatvizet sikeresen visszapótolták: ennek hatására, a szövődmények megelőzésére, 1992-ben mi is kidolgoztunk egy módszert. Miután ultrahanggal pontosan meghatároztuk a magzat helyzetét, a méhlepény tapadási helyét, a hasfalon keresztül a méhbe vezetett tű segítségével steril Ringer infúziós oldatot fecskendeztünk be méh űrébe 30 ml/perc sebességgel, azaz infúzióval pótoltuk vissza a magzatvizet (ez az ún. amnioinfúzió) abban az esetben, amikor csaknem az összes magzatvíz elfolyt és nem volt hely a magzat további növekedéséhez. Az esetek jelentős részében 200 – 300 ml folyadék elegendő volt a magzatvíz pótlására. A beavatkozással az volt a célunk, hogy a várandósságot meghosszabbítsuk, hogy biztosítsuk a teret a magzat további méhen belüli fejlődéséhez. Legtöbbször egy alkalommal volt szükség magzatvíz-infúzióra, de előfordult olyan is egy édesanyánál, hogy hat alkalommal kellett megismételni a beavatkozást. Ugyanis naponta ultrahang-vizsgálatot végeztünk és amennyiben ismételten minimális volt a magzatvíz mennyisége, a korábban pótolt magzatvíz (infúziós oldat) elfolyt, ismét pótoltuk a magzatvizet, akár többször is.

A magzatvízpótlás előtt szinte a méh ráfeszült a magzatok testére, alig tudtak mozdulni. Be kell vallanom, hogy élvezettel néztük, hogy  a magzatvíz visszapótlását követően a magzatok újra mozgatták végtagjaikat, mellkasukat, egyszerűen újra „jól érezték magukat”. 

dr. Novák Hunor: Mik voltak az eredmények?

Több mint 100 édesanyánál végeztünk magzatvíz-visszapótlást, a 18. és 30. várandósági hét között. Átlagosan 30 nappal tudtuk a várandósságot meghosszabbítani, de volt olyan édesanya, akinél 123 napot (!) nyertünk így. A koraszülöttek születési súlya 560 – 2200 gramm között volt. Az eredmények kiválóak voltak, a túlélési arány 91% volt, a meghalt koraszülöttek súlya 580 – 730 gramm közé esett. 

dr. Novák Hunor: Átlagosan 30 napot maradhatott pluszban az anya méhében a magzat – az rengeteg idő, hiszen nem mindegy, hogy egy gyermek a 25. vagy a 29. héten jön a világra. Ha jól tudom, a legnagyobb sikerének egy vietnámi kisfiú esetét tartja.

Igen, Magyarországon volt éppen egy 40 éves vietnámi nő, akinél a 18. héten elfolyt a magzatvíz. Egy másik kórházban próbálták visszatartani a magzat megszületését, a 23. hétre azonban már teljesen elfolyt a magzatvíz, semmi nem maradt, ezért a terhességet „be akarták fejezni”. A szegény asszonynak ez lett volna az első gyermeke. Magyar férje volt, aki a munkája miatt visszautazott Vietnámba. A feleség megtáviratozta neki, hogy „sajnos nem lesz gyermekünk”. Az após felhívott telefonon, azt hallották, hogy mi visszapótoljuk a magzatvizet, szeretnék a segítségemet kérni. Elég reménytelennek láttam az esetet, hisz a 18. héttől már folyt a magzatvíz. Ekkor elmondta, hogy a várandós édesanya lombikprogrammal tudott csak teherbe esni, daganat miatt operálták, jelenleg is van méhizom daganata, egyéb betegségei miatt nincs esély, hogy újra gyermeke lehessen, ha ezt elvetetik. Teljes mértékben átéreztem helyzetüket. Azt mondtam: jöjjenek, nem ígérek semmit csak azt, hogy mindent megpróbálunk. Éjjel fél egyre értek a klinikára, visszapótoltuk a magzatvizet a 23. héten, és 12 héttel később (!), a 35. héten szült egy 2320 gramm születési súlyú, egészséges gyermeket.

Nagyon örültünk, hiszen sikerült megmentenünk egy „halálra ítélt” újszülött életét. Boldoggá tettünk egy családot, egy olyan édesanyának szereztünk örömöt, akinek nem lehet több gyermeke. Kilenc évvel később váratlanul megjelent a vietnámi édesanya nálam a kilenc éves gyermekével és egy tolmáccsal (korábban az édesanya egy kicsit tudott magyarul). Azt mondta: „nem bírtam a gyermekemet otthon tartani, mert minden áron látni akarta az orvosokat, a kórházat ahol született, ahol megmentették az életét. Csak ezért jöttünk, hogy megköszönjük, holnap már utazunk vissza.” A tolmács azt mondta, hogy fél Vietnám rólunk beszélt, majd megkérdezte a kisfiút, miért jöttél ide? „Azért jöttem, mert meg akartam köszönni a doktor bácsinak, hogy ő miatta élhetek egyáltalán ezen a földön!” – válaszolta. Nem tagadom elérzékenyültem, meghatározó élmény volt. 

dr. Novák Hunor: Megható történet, ami többet ér, mint bármely kitüntetés. Örömre még sincs túl sok ok – miért nem terjedt el széles körben, hazánkban a magzatvíz visszapótlás? 

Én sem értem teljesen, ugyanis külföldön végzik a beavatkozást. Sajnos ennek több oka lehet. Először is pontos diagnózis kell, tisztázni kell a magzat állapotát, hogy van-e az édesanyánál esetleg fertőzés vagy más egyéb elváltozás, egyáltalán kell-e infúzióval pótolni a magzatvizet? A döntés nagy felelősséggel jár, amit vállalni kell. Az infúziót követően naponta több alkalommal is ellenőrző vizsgálatokat kell végezni, ami nagyon nagy odafigyelést igényel (magzati szívhangok ellenőrzése, ultrahangos vizsgálat, édesanya állapotfelmérése, laborvizsgálatok és még sorolhatnám). A sok vizsgálat miatt drága beavatkozásról van szó, aminek nincs megfelelő finanszírozása. Viszont az a véleményem, ha egy újszülött életét megmentjük, akkor egy világot mentünk meg, és csak ez számít. Beavatkozásunk eredményességét az élet már többször igazolta. Milyen a sors! Csak egy példa: fél évvel ezelőtt épp egy áruházban voltam a feleségemmel, aki megkérdezte egy engem nagyon néző idősebb hölgytől, hogy ismeri talán a férjemet? „Igen, a professzor úrnak köszönhetem a lányomat, mert visszapótolták az elfolyt magzatvizet” – válaszolta, majd bemutatta a 19 éves leányát, aki mosolyogva ott állt mellette. „Köszönöm szépen!” – mondta a lánya. 19 évvel ezelőtt pótoltuk vissza a magzatvizet és itt az eredmény! Örült a lelkem.

dr. Novák Hunor: Remélem, hogy változás lesz, és az új, modern módszerek elterjedhetnek hazánkban is. Egy másik módszere is sokat segített a koraszülöttek életben maradásáért: ez a tüdőérlelő szteroidos injekcióval kapcsolatos.  Ha beindulnak a fájások, koraszülésre van esély, ilyenkor világszerte a kismama comb/vállizmába adnak egy szteroidos injekciót (dexamethason vagy betamethason hatóanyagot), amely onnan felszívódva bejut a magzatba és segíti a tüdejének érését, fejlődését. A hatás kifejlődéséhez 24 – 48 órára van szükség, ha ezt sikerül kivárni, nagyságrendekkel nagyobb esélye van a koraszülöttnek az életben maradásra. Vannak azonban szituációk, amikor nincs idő várni az injekció hatására. Milyen új módszert dolgozott ki erre, milyen a „gyorsított tüdőérlelés”?

Koraszülötteknél még ma is a legjelentősebb probléma a tüdő éretlensége miatt kialakuló légzési elégtelenség, melynek döntő szerepe van a koraszülöttek halálozásában.  A tüdő érésének folyamatát az édesanyának adott szteroid injekcióval siettetni lehet. A szteroid felszívódik az anyai vérbe, majd bejut a magzat vérkeringésébe és kifejti kedvező hatását, ehhez azonban idő kell, legalább 24 – 48 óra. Több esetben előfordult, hogy a szülést nem tudtuk az injekció beadását követően legalább 24 óráig visszatartani, tehát az édesanyának adott gyógyszer hatástalan. Ekkor döntöttem úgy, hogy az időt rövidítsük le és a világon elsőként, 1995-ben kidolgoztunk egy új módszert, melynek során, méhen belülre, a magzat izomzatába adjuk be az injekciót ultrahangkontroll mellett, így sokkal gyorsabban elkezd hatni a szteroid, a tüdő sokkal gyorsabban kezd „érni”. Az etikai engedély megszerzése után bevezettük a klinikai gyakorlatba, természetesen az édesanyákkal megbeszéltünk mindent. Őszintén elmondtam, hogy a világon még sehol nem végeztek ilyen beavatkozást. Minden édesanya beleegyezett.

A kedvező hatást jól mutatta azt ultrahangos vizsgálat: az injekció beadását jelentősen fokozódott a tüdő véráramlása. Az újszülötteket gyermekgyógyászok megvizsgálták, akik véleményezték a koraszülöttek állapotát és ők is megállapították, hogy a kezelés nagyon hatásos. A beavatkozással a koraszülött magzatoknál 93 %-os túlélést tudtunk elérni, ami kiváló eredmény. A magzatnak adott „gyorsított tüdőérlelő injekció” és az anyának adott hagyományos, lassabban ható szteroidos injekció módszerét összehasonlítva az előbbinél ritkább volt a magzati agyvérzés, és rövidebb ideig volt szükség lélegeztetőgépre is.

Ebben a témában több előadás tartására kértek fel világszerte. Többek között Buenos Airesben a Perinatológiai Világkongresszuson is beszámoltam módszerünkről, ahol beválasztottak a Perinatológiai Világtársaság Tudományos Bizottságába. Úgy gondolom, hogy ez az elismerés a klinikán a koraszülöttek érdekében végzett, életben maradási esélyüket fokozó munkánk elismerését jelentette. 

dr. Novák Hunor: Köszönöm az interjút!

Dr. Szabó István a Magyar Nőorvos Társaság és a Szülészeti Szakmai Kollégium elnöke volt, tagja volt a Perinatológiai Világtársaság Tudományos Bizottságának, jelenleg a Nőorvos Társaság örökös tiszteleti elnöke. 14 éven át vezette a Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát, ahol jelenleg is dolgozik professor emeritusként. Az MTA doktora, munkájáért számos kitüntetésben részesült: megkapta többek között a Virginia Apgar díjat , a Göncz Árpád Köztársasági Elnök Aranyérmét, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét és a legnevesebb egészségügyi díjként számon tartott Semmelweis-díjat is. 

Mit gondol a császármetszésről a professzor? Az interjú folytatása hamarosan a novakhunor.hu-n!

Kép: Gregg Brekke © 123RF.com
Első kép forrása: www.pecsiujsag.hu – Dittrich Éva