Néhány nappal ezelőtt lázas volt, alig ivott valamit az elmúlt napokban, bágyadt volt, háziorvosa utalta be felvételre, infúziós kezelésre Adélt, mert ki volt száradva.
Megvizsgálva semmit nem találtam azon kívül, hogy tényleg jó száraz volt a nyelve és kevés volt neki a bevitt folyadék. Próbáltam kideríteni az okát:
– Miért nem iszol, fáj a torkod?
– Nem fáj.
– Fáj a pocakod, hányingered van?
– Nem, nincs.
– Akkor miért nem iszol?
– CSAK! – mondta mosolyogva.
Végül megbeszéltem vele, hogy nem szeretnék szurit adni és ha kórházban kellene maradnia, kiválasztottunk egy plüssjátékot, mondtam, hogy azt hazaviheti, ha megiszik fél litert. Gyorsan megitta. Majd mosolyogva hazament.
Na, ilyen történetek nincsenek a felnőtt belgyógyászatokon!
FRISSÍTÉS:
Adél anyukája fotót küldött. Nagy kedvence lett otthon a kezében látható plüss, amit kapott a kórházban, és aminek köszönhetően megúszta a kórházi felvételt 🙂 A fotó alapján szerintem érthetik, miért vett le engem a lábamról az ügyeletben:
