Betegségek

Csalánkiütés kezelése – naprakész összefoglaló a legmodernebb ajánlások alapján

2017-01-28

| Frissítve:

2020-07-02 07:30:36

Dr. Novák Hunor

A csalánkiütés kezelése és tünetei gyermekeknél: ebben az írásban mindent megtudhat a gyakori betegségről. Ez az írás 100%-ban naprakész, a bizonyítékon alapuló (evidence-based) orvoslás modern ajánlásaira épül. 

Ahogy megszokhatták, ezúttal is a legújabb kutatási adatokra és szakmai ajánlásokra, a közel 6.000 orvos/kutató által szerkesztett vezető orvostudományi szaklapra (UpToDate.com), és az angolszász NICE-guideline-ra támaszkodom. Az urticaria a csaláncsípéshez hasonló kiütés, innen kapta a nevét is (csalánkiütés). A kiütések viszketnek (ez éjszaka a legerősebb), változó kinézetűek, a bőrből kissé kiemelkednek, közepük fehérebb lehet. A kiütések akár foltokban össze is folyhatnak és szinte az egész testet beboríthatják. Az alábbi, részben saját fotók a súlyosabb, erőteljesebb csalánkiütést mutatják: 

Az urticaria hullámzó lefolyású, jön-megy: néhány perc vagy óra alatt jöhet új kiütés, és a kiütések legtöbbször maguktól 24 óra alatt el is múlnak, de akár néhány napig is eltarthatnak. Utána átmenetileg foltos bőr, vagy maximum vakarásnyomok maradhatnak a viszketés miatt, ha azonban a kiütés helye fáj, vagy sérülés, véraláfutás lesz a helyén (mintha beütötte volna), az mindenképpen kóros: ilyenkor urticariás vaszkulitiszről (érgyulladásról) beszélünk, ami autoimmun betegség – ezeket a tüneteket mindenképpen figyelni kell, hogy marad-e ilyen nyoma a csalánkiütésnek!

A csalánkiütés gyakran a ruha nyomása alatt (pl.: öv) és a hajlatokban (hónalj) a legerőteljesebb. A szervezet hízósejtjei és bazofil sejtjei allergiás reakciót okozó anyagokat, többek között hisztamint szabadítanak fel, így alakul ki a kiütés. A csalánkiütést sokszor érödéma is kíséri (angioödéma, a bőr mélyebb rétegeinek gyulladása, duzzanata). 

Mi okozhat csalánkiütést?

A csalánkiütéses esetek több mint felében nem sikerül kimutatni az okot. Ha sikerül, akkor leggyakrabban valamilyen fertőzés, étel, rovarcsípés-rovarharapás vagy gyógyszer áll a háttérben. Alább az okokat veszem részletesebben.

1. Fertőzések: Vírusfertőzés (gyakran valamilyen hepatitisz, májgyulladás), bakteriális vagy parazitás fertőzés is okozhat csalánkiütést. A Mycoplasma pneumoniae okozta fertőzések (pl.: tüdőgyulladás) esetén a kiütések allergiaellenes szerre alig javulnak, de a hatásos antibiotikumra (azithromycin) igen, ez diagnosztikus jelentőségű.
2. Allergiás reakciók (IgE-mediált): Az allergénnel történő találkozás, érintkezés után percekkel, de legkésőbb két órán belül (!) jelentkeznek a tünetek. Lehet helyi reakció, enyhe bőrkiütés, de akár egész szervrendszert érintő, életveszélyes anafilaxia is (ha a csalánkiütés az egész testre kiterjed és nagy, ilyenkor nagy az anafilaxia esélye). Gyógyszerek közül főleg az antibiotikumok (penicillin, cefalosporinok) és aszpirin  állhatnak a csalánkiütés hátterében. Ízeltlábúak, rovarok közül a poloska, bolha, atka is okozhat csalánkiütést – ilyenkor hetekig tarthat a panasz! A latex is kiválthat reakciót,  vagy bármi egyéb, ami lokálisan a bőrhöz ér. Egyes ételek és összetevőik is állhatnak a panaszok hátterében: tej, tojás, szója, mogyoró, hal a leggyakoribb, ezek fogyasztását követő 30 percen belül jelentkezik legtöbbször a kiütés és panasz.
3. Allergiás reakció (direkt hízósejt aktiváció): Így okoz csalánkiütést maga a csaláncsípés (hisztamin van benne), de egyes ételek is (paradicsom, eper), továbbá néhány gyógyszer (narkotikumok, izomrelaxánsok, vancomycin, radiokontrasztanyagok).
4. Egyéb okok: Nem szteroid gyulladáscsökkentők (pl.: diclofenac, Cataflam, Voltaren, Fortedol stb.) komplex módon okoznak kiütést. De csalánkiütéshez vezethet még a hideg/meleg stimulus, a hőmérséklet változása, a napozás, a bőr nyomása vagy vibrálásos ingerlése is! A csalánkiütés szisztémás betegség része, tünete is lehet (urtikáriás vaszkulitisz, masztocitózis, SLE, Sjögren-szindróma, cöliákia vagy egyéb autoimmun betegségek), amiket az orvosnak szem előtt kell tartania.

Hogyan diagnosztizáljuk?

Fontosak a tünetek, a kiütés kinézete, és az esetleges kiváltó okok keresése. Volt-e már korábban kiütése, van-e ismert allergia? Ha súlyos alapbetegségre utaló tünet nincs, a szakmai ajánlások szerint vérvétel nem igazán indokolt, haszna ugyanis kérdéses. Ha tartós vagy súlyos a kiütés: vérkép, májfunkció, CRP, süllyedés (az autoimmun betegségek kizárása végett) és vizelet vizsgálata javasolt. Gyomorfájdalom esetén Helicobacter pylori kimutatása szóba jön kilégzéses teszttel.  A csalánkiütést el kell különíteni egyéb bőrelváltozásoktól (nem viszkető víruskiütések; viszkető atópiás bőrgyulladás, gyógyszerkiütés vagy eritéma multiforme).

Hogyan kezeljük a csalánkiütést?

A csalánkiütés az esetek kétharmadában spontán javul, magától megszűnik kb. 24 órán belül! Éppen ezért hiszik sokan hatásosnak tévesen a kalciumot ilyen esetekben: a kalcium valójában allergiában is teljesen hatástalan, semmi értelme szedni, ez egy régi magyarországi tévhit. A kalcium hazánkban csodagyógyszer, ami kb. 20 gyakori betegségre jó a közvélekedés szerint  – valójában azonban gyakorlatilag semmire sem jó a hétköznapokban, csak a kalcium pótlására, ha valaki nem ihat tejterméket. A kalcium hatástalanságáról ebben a cikkben olvashat.

Ha esetleg sikerül kimutatni a csalánkiütés okát (például: fertőzés), akkor azt célzottan kell kezelni, bár a vírusokkal úgysem tudunk mit csinálni. Enyhe csalánkiütés, tünetek esetén SEMMIFÉLE gyógyszer adása nem javasolt, mivel a betegség spontán megszűnik. Erősebb kiütés, viszketés esetén elsőként választandó valamilyen modern allergiaellenes szer (H1-antihisztamin): cetirizin, loratadin vagy származékaik. Ezek szinte mind recept nélkül kaphatók a gyógyszertárban. A legnépszerűbb allergiaellenes szert, cseppet (terméknevét nem írom le) nem kellene már használni, mert sok mellékhatása van. 6 hónapos-1 éves kortól már adható a cetirizin csepp, két éves kortól pedig az Erolin (loratadin) szirup is. Előfordulhat, hogy egyik gyógyszer valakinél hat, másnál nem annyira, ezért érdemes lehet nem kielégítő hatás esetén másik hatóanyagot kipróbálni. A modern allergiaellenes szerekről itt írtam részletesebben.

Ha azonban a viszketés nagyon erős, és éjszaka emiatt a gyermek nem tud aludni, használhatunk lefekvés előtt „elavult” készítményeket (pl. első generációs dimetinden hatóanyagút) hiszen annak álmosító mellékhatása jól jöhet az éjszaka folyamán ilyen esetben.

Csalánkiütésben egyes vizsgálatok szerint egyes gyomorsavcsökkentő szerek hatásosak lehetnek (ennek több oka lehet, például, hogy hasonló receptoron hatnak). Így a klasszikus értelemben vett, fent említett H1-antihisztamin mellé adható még H2-antihisztamin is, például a famotidin hatóanyag (Quamatel, APO-famotidin, Motidin).  A famotidin dózisa 0,5 mg/kg napi egyszer, már csecsemőkortól adható, a Quamatel mini 10 mg például recept nélkül kapható. Kisebb gyermekeknek természetesen a tablettát porítani kell!

Súlyosabb esetben 0,5-1 mg/kg/nap dózisban szteroid ((metil)prednizolon) adható kúp vagy tabletta formájában (Medrol), akár 5-7 napig. Erős bőrviszketés esetén mentolos hűsítő krém használható a bőrre, de hatása sajnos nagyon csekély. A legnépszerűbb gél (nevét nem írom le, főként csípésekre szokták használni) használata azonban nem javasolt, mivel kontakt bőrgyulladást okozhat, azaz olajat önthetünk vele még a tűzre.

A csalánkiütést fokozhatják, provokálhatják az alábbi tényezők: stressz, koffein, egyes gyógyszerek [aszpirin, nem szteroid gyulladáscsökkentők (diclofenac), ACE-gátló vérnyomáscsökkentők], alkohol, fűszerek, meleg hőmérséklet (meleg fürdő, alvás közben meleg szobahőmérséklet). Ezeket kerülni kell, éjszaka érdemes hűvöset csinálni a szobában. Speciális, például fehérjeszegény diéta azonban nem szükséges, bár sokan ajánlják, ez egy népszerű tévhit. A homeopátiáról komoly vizsgálatok igazolják: hatástalan, átverés. 

Ha hat hétnél tovább tart, az már krónikus csalánkiütés

A hat hét alatt lehetnek teljesen panaszmentes napok is, amikor nincs kiütés, néhány nap múlva azonban megint jöhetnek a bőrelváltozások. Hat hétnél tovább fennálló urticaria esetén a rossz hír az, hogy kb. 80%-ában nincs kimutatható ok, az esetek jó részében pedig autoimmun folyamat állhat a háttérben, amit legtöbbször nem lehet konkretizálni. Kimutatható ok lehet még egy krónikus fertőzés: parazita, arcüreggyulladás, epehólyag-gyulladás, fogtályog, Helicobacter pylori gyomorfertőzés (ennek jelentősége a vizsgálatok szerint kérdéses), hepatitisz (vírusos májgyulladás), esetleg valamilyen tumor. Fontos a pajzsmirigyfunkció és pajzsmirigy-ellenes autoantitestek vizsgálata is.

A gyógyszer- és ételallergia extrém ritkán áll a krónikus csalánkiütés hátterében. Az alkohol, stressz, meleg és erős testmozgás provokálhatja a kiütések újbóli megjelenését.

Krónikus csalánkiütésben az antihisztamin dózisát lehet emelni, nagyobb gyerekeknek a szokásos napi dózis akár 3-4-szeresét is adhatjuk, 1-2 hétig ilyen emelt dózisban adható, ilyenkor jobb a hatás. Nem minden antihisztamin hatásosabb emelt dózisban: a vizsgálatok szerint a levocetirizin a leghatásosabb krónikus csalánkiütés esetén, de jó még a desloratadin is, és esetleg a cetirizin is. Ha ez így mégsem hat eléggé, a reggeli antihisztamin mellé este régebbi típusú antihisztamin adható emelt dózison (így az álmosító mellékhatás főként éjszaka jelentkezik, ami nem annyira zavaró).

Quamatel és szteroid szintén használható, továbbá a vizsgálatok szerint egyes leukotrién-receptor antagonisták (montelukast, zafirlukast) is hatásosak – ezek receptköteles, de könnyedén elérhető gyógyszerek.  A krónikus csalánkiütés akár évekig is eltarthat.

Take home message, azaz útravaló-tudnivaló: a csalánkiütés hullámzó lefolyású, és legtöbbször magától elmúlik. A kalcium adása felesleges, mert hatástalan. Antihisztamin és esetleg Quamatel, súlyos esetben szteroid adása javasolt a tünetek enyhítése érdekében. Fehérjeszegény diéta nem indokolt.

dr. Novák Hunor

Forrás: 

Clifton O Bingham, III, MD – New-onset urticaria; David A Khan, MD – Chronic urticaria: Standard management and patient education, UpToDate.com, 2015
National Institute for Health and Care Excellence – Urticaria guideline 2011
R. J. Powell et al – BSACI guidelines for the management of chronic urticaria and angio-oedema . Clinical & Experimental Allergy, 2006 May